A korábban már elemzett két fajta munkaviszony megszüntetés - a közös megegyezés és a rendes felmondás - után a munkajoggal kapcsolatos, rendszeresen jelentkező sorozatunk harmadik részében a rendkívüli felmondással foglalkozunk, mely a munkaviszony megszüntetésének egy speciális és azonnali joghatással bíró formája. A rendkívüli felmondást a törvényalkotó csak igen szűk körben engedi alkalmazni, pontosan annak súlyos és hátrányos következményeire való tekintettel. A rendkívüli felmondás lehetőségével élhet a munkáltató és a munkavállaló is. Per esetén ugyanakkor a felmondási indok valóságát annak kell bizonyítani, aki a rendkívüli felmondással élt. A rendkívüli felmondást minden esetben részletesen és minden körülményre kiterjedően meg kell indokolni, főleg azért, hogy az esetleges bírósági eljárásban az eljáró bíró már a felmondásban lássa a megalapozottságot és a körültekintést. A törvény szerint a munkáltató, illetve munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartás tanúsít amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A Munka törvénykönyv rendkívül szigorú szabályokat állít fel, hogy mikor alkalmazható ez a jogkövetkezmény. A rendkívüli felmondáshoz a jogszabály szerint négy feltételnek együttesen kell fennállnia (lásd keretes írásunk). Abban az esetben, ha a munkavállaló alkalmazza ezt a jogintézményt, nagyon fontos szabály, hogy a munkáltató köteles kifizetni a felmondási időre járó átlagkeresetet és az esetleges végkielégítést is, de a munkavállaló ezen felül kártérítési igénnyel is felléphet. Ha a munkavállaló a felmondás közlésekor védett korban van, akkor részére az extra juttatást is meg kell fizetni. A jogi terminológia szerint a védett kor azt jelenti, hogy a munkavállaló a mindenkori irányadó nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 évben kiemeltebb védelemben részesül, elbocsájtásakor a Munka törvénykönyv szabályai szerint további 2 havi átlagkeresetet kell kifizetni a munkáltatónak. Munkáltatói rendkívüli felmondás esetén a felmondás indokainak valódiságát - tényszerűség, okszerűség - a munkáltatónak kell bizonyítania. Ez egyben azt is jelenti, hogy abban az esetben, ha munkáltató a felmondási indokok valódiságát nem tudja bizonyítani, akkor a munkavállaló által megtámadott munkaviszony-megszüntetés sikerrel zárul. Összegezve, ha a bíróság előtt a munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy az összes, törvény által előírt feltétel fennállt a rendkívüli felmondás alkalmazásának idején, a bíróság kimondja a rendkívüli felmondás jogellenességét. Az összes feltételnek együttesen kell fennállnia

  • Munkaviszonyból származó kötelezettségszegés
  • Lényeges kötelezettség megszegése
  • Jelentős mértékű kötelezettségszegés
  • Szándékos vagy súlyosan gondatlan eljárás

dr. Farkas Zsuzsanna írása a Népszavának